Életünk egyharmadát a munkahelyünkön töltjük, nem mindegy, hogyan érezzük magunkat. Hogyan szerethető meg a munka? Mit tehetünk munkaundor ellen? Miből tudhatjuk, hogy nem munkaundorunk van, hanem egy valódi érzelmi, mentális és fizikai betegség, a kiégés (a burnout) felé közelítünk?

Régen az emberek nagy része nem másnak dolgozott, hanem saját magának. A munka gyümölcsét sokszor szó szerint ő aratta le, tehát a befektetett energia eredményét közvetlenül tapasztalta, így motiváltabb volt a munkavégzésre. A gyerekek, ahogy cseperedtek, belenőttek a munka világába. Nem az egész napos foglalkoztatás volt természetes számukra, hanem az, hogy a szüleiknek segítettek.

A munkához való viszonyunkat, azt, hogy tehernek vagy örömnek éljük-e meg, az határozza meg, hogy milyen hozzáállás alakult ki bennünk a  munkához gyerekkorunkban.

Ma az Egyesült Államokban tíz középiskolai diákból kilenc vállal valamilyen diákmunkát a tanulás mellett, aminek motivációja általában csak a pénzszerzés – nem a leendő szakmájuk területén keresnek, hiszen ekkor sokan még nem is tudják, mivel szeretnének foglalkozni. A kutatások szerint tehát már tizenéves korban kiépül az a viszonyulás, hogy a munka szükséges rossz, csak pénzszerzésre jó, mert hozzásegít a szórakozáshoz.

(Miért) Jó dolgozni?

A legtöbb ember munka közben többször gondol arra, hogy mennyivel jobb lenne bármi mást csinálni. Mégis, ha valaki elveszíti a munkáját, sokkal elégedetlenebb lesz, mint akkor volt, amikor az utált munkát végezte. Ronald Ingelhart 170 000 különböző nemzetiségű munkavállaló között végzett kutatása szerint az értelmiségi dolgozók 83%-a, a fizikai munkások 77%-a, a munkanélkülieknek pedig csak 61%-a elégedett az életével. Egy amerikai kutatásban azt vizsgálták, mikor élnek meg az emberek több boldogságot, munka közben vagy a szabadidejükben. Meglepő eredményre jutottak. Az embereknek szabadidejükben nagyon ritkán sikerül ún. flow élményt megélniük, munka közben viszont sokkal többet, a munkahelyen mégis kevésbé motiváltak, mint otthon.

Hogy lehet, hogy munka közben több a boldog pillanat, mégis a legtöbb ember több szabadidőre és kevesebb munkára vágyik?

Az ellentmondás onnan ered, hogy az emberek, ha munkáról van szó, egy mélyen beléjük gyökerezett sztereotípia mentén gondolkodnak: a munka teher, akadály, a szabadság korlátozása. Úgy érzik, akaratuk ellenére valami olyanra kell odafigyelniük, amivel csak elvesztegetik a (pszichikai) energiájukat és bár a munka során elvileg megvan minden feltétel, ami a flow érzésének átéléséhez szükséges (visszacsatolás, összpontosítás, cél, kontroll, képesség, stb.), ami kezdetben örömöt adott, az unalmassá, frusztrálóvá válik. A szabadidő jó, de csak bizonyos mértékig, a túl sok, munka nélkül, haszontalanul, flow nélkül zajló idő könnyen lelki válsághoz vezethet.

Boldogságunk egyik feltétele a tartalmas élet

Ha unatkozunk, ha ürességet élünk meg, a dolgok hiábavalóak számunkra. Lehet kényelmes, gondtalan életünk, mindez csak forma, tartalom nélkül. Csíkszentmihályi Mihály áramlatélménynek, flow-nak nevezi azt az állapotot, „amikor tudatunk harmonikusan rendezett, és magának a tevékenységnek a kedvéért szeretnénk folytatni, amit éppen csinálunk.” Ez az autotelikus áramlatélmény (Csíkszentmihályi Mihály, 1997). Amikor egy festő alkot, belefeledkezik a tevékenységbe, elfelejt enni, inni, nem törődik a megélhetési problémáival, a magánéleti gondjaival, abban a pár órában ő maga eltűnik, lelkileg feloldóik az élményben, s mégis végül kiterjesztett önmagára talál rá. A gyermekeknek ez a képessége még igen élénk, képesek úgy játszani, hogy megfeledkeznek a külvilágról.

Honnan tudhatom, hogy baj van, és nem egyszerűen csak nem szeretek dolgozni, hanem kiégtem?

A kiégés vagy más néven burn out krónikus érzelmi stressz miatt kialakuló fizikai és érzelmi kimerülés. A kiégés szindróma jelenségére a 70-es években figyeltek fel. Kezdetben a segítő szakmában dolgozókon észlelték, idővel azonban észrevették, hogy mindenhol megjelenhet a kiégés szindróma, ahol emberekkel foglalkoznak.

Melyek a kiégés első tünetei?

Ha állandóan fáradt vagy, bármennyit pihensz, kimerültnek érzed magad, ha már vasárnap délután szorongsz a hétfőtől, a magas elvárások, az elismerés és a visszajelzések hiánya miatt nem érzed magad komfortosan, még nem biztos, hogy kezdesz kiégni, de jó, ha odafigyelsz magadra. Az első komolyabb tünetek jelentkezésekor érdemes komolyan venni a dolgot, hogy ne súlyosbodjon, és még visszafordítható legyen a betegség. Melyek a kiégés első tünetei?

  • Fizikai tünetek: fáradtság, kimerültség, fejfájás, emésztési problémák, alvászavarok, pszichoszomatikus betegségek

  • Lelki tünetek: állandó feszültség érzése, intolerancia, közömbösség, üresség érzése, célok, ideálok elvesztése, reménytelenségérzés, inkompetencia-érzés

  • Súlyosabb esetekben a kiégés alkohol- és drogfüggőséghez, szenvedélyes szerencsejátékozáshoz, és akár öngyilkossághoz is vezethet

Hogyan kezdődik?

Péter, 28 éves, informatikus:

„Amikor befejeztem az egyetemet, és elkezdtem dolgozni, nagyon lelkes voltam. A fél gyerekkoromat szinte a számítógép előtt töltöttem, állandóan bütyköltem a gépemen valamit, és nagyon korán tudtam már programozni is, az egyetemet pedig később kiráztam a kisujjamból. Úgy éreztem, tökéletesen választottam hivatást, hisz elmondhatom majd, hogy a munkám a hobbim! Nem számít túlórának, ha éjszaka vagy hétvégén is dolgozom, hisz szeretem a munkám. A környezetem nem hitt bennem, szerintük már minden második ember informatikus, nem lehet kiemelkedni, és amúgy is káros ennyit a gép előtt ülni. Meg akartam mutatni, mire vagyok képes! Átestem a ló túloldalára.”

Péter koncentrációs zavarokkal és emésztési problémákkal fordult háziorvosához, aki pszichológushoz küldte, és ott kiderült, Péter a burn out szindróma kezdeti szakaszán jár. Még időben sikerült rálátnia, hova vezet, ha így folytatja. Pszichológusával áttekintették az elmúlt hónapokat és kijelölték az új célokat, amik egy egészségesebb életvitelt, a munka és a szabadidő kedvezőbb arányát biztosítják. Azóta Péter jól van, és lett egy párja is, akivel már az esküvőt tervezik.

A kiégés vészjósló szakaszai

A kiégés alig észrevehető tünetekkel kezdődik, és mivel a lefolyása szakaszos és ciklusos, nehéz észrevenni. A különböző stádiumok egymás után következnek, és ha véget ért a sor, előröl kezdődnek, de súlyosbodva, és egészen addig tartanak, míg a végső kiégés stádiuma el nem jön.

  • 1. stádium

    A munkánkért való túlzott lelkesedés, mértéktelen túlórázás, bizonyítási kényszer, „Majd én megmutatom!”-érzés

  • 2. stádium

    Kimerültség, az irreális elvárások miatt a munkából való kiábrándultság

  • 3. stádium

    A munka világában való csalódás, „Nem egészen ilyennek képzeltem”- érzés, frusztráció

  • 4. stádium

    Apátia, beszorítottság, reménytelenségérzés, állandó feszültség, intolerancia

  • 5. Újra visszatérő első stádium

    Amikor ismét mindent beleadunk, hogy újra lelkesedni tudjunk, további feladatokat vállalunk, de ismét kimerülünk, csalódunk, kiábrándulunk és még feszültebbek leszünk, kiábrándulunk, majd úrrá lesz rajtunk az apátia és kezdődik minden előröl… Ezen a ponton már szükség lehet pszichológus felkeresésére, aki egyénre szabott terápiával segíti visszafordítani a folyamatot. Akár a munkavállaló, akár a munkáltató észleli a jeleket, nem érdemes szemet hunyni felettük, mert a tünetek a folyamat ezen pontján legtöbbször csak súlyosbodnak, kellően szakmai intervencióval viszont megoldódnak.

    Jó, ha a munkáltató és a munkavállaló között párbeszéd tud kialakulni arról, hogy a problémák észlelése és az arról való diskurzus nem a felmondással való fenyegetőzést jeleni, hanem a lehetőségek és megfelelő pszichológia segítség felkutatását. Ahogyan egy futó sem hagyja abba az edzést, ha egyszer lesérül, viszont tapasztaltabb lesz a jövőben, hogy hogyan tudja elkerülni, ugyanígy az, aki a kiégés tüneteit észleli magán, és időben orvosolja őket, a jövőben könnyebben elkerüli a problémába való beragadást!

A képen különböző fokig leégett, emberalakban egymáshoz támasztott gyufaszálak látható, illusztrálandó a kiégés különböző fokozatait

Jó, ha a munkáltató és a munkavállaló között párbeszéd tud kialakulni arról, hogy a problémák észlelése és az arról való diskurzus nem a felmondással való fenyegetőzést jeleni, hanem a lehetőségek és megfelelő pszichológia segítség felkutatását. Ahogyan egy futó sem hagyja abba az edzést, ha egyszer lesérül, viszont tapasztaltabb lesz a jövőben, hogy hogyan tudja elkerülni, ugyanígy az, aki a kiégés tüneteit észleli magán, és időben orvosolja őket, a jövőben könnyebben elkerüli a problémába való beragadást!

Milyen munkahelyeken vagyunk veszélyben?

Azok a munkahelyek, ahol nincs visszajelzés a munkánkról, ahol nincs sem erkölcsi sem anyagi elismerés, ahol a munka monoton, nincs benne változatosság, ahol a magánélet rovására megy a munka, annyit kell túlórázni és ahol az adminisztratív terhek a valódi munkavégzés rovására mennek, különösen oda kell figyelnie a vezetőségnek az alkalmazottaik lelki egészségére.

Mi véd meg a kiégéstől?

A legjobb terápia a megelőzés. Hogyan?

Cégvezetőként:

  1. Adjunk minél több elismerést, ne csak a hibákat vegyük észre, tanuljunk meg elismerően kommunikálni anélkül, hogy félnénk, hogy a beosztottaink elbízzák magukat.
  2. Adjunk valódi és változatos feladatokat, csökkentsük az adminisztrációt, amennyire csak lehet, hogy az alkalmazottaink saját sikernek érezzék, ha termékenyen telik a munkanapjuk.
  3. Biztosítsunk lehetőséget szakmai tapasztalatcserére, csapatépítésre, a dolgozók közti kommunikáció fejlesztésére, hiszen nem mindegy, milyen légkörben dolgoznak az embereink.
  4. Soha nem feledkezzünk meg önmagunkról, arról, hogy cégvezetőként minket is elérhet a kiégés, magunkra is oda kell figyelnünk. Ahhoz, hogy sikeres vezetők legyünk, a legfőbb munkaeszközünket kell legjobban óvnunk, ami nem más, mint a saját személyiségünk.

Munkavállalóként:

Ha a vezetőség nem foglalkozik az alkalmazottai lelki egészségével, nekünk magunknak kell tennünk azért, hogy ne égjünk ki. A munka utálata és a burnout is rengeteg energiánkat felemészti! Ha a munkánk nem visz közelebb a saját, egyéni céljainkhoz, időrablásnak érzünk minden munkával töltött percet. A kulcs a viszonyulás megváltoztatása. Az, hogy dolgozunk, a saját döntésünk, azzal, hogy vállaljuk a pénzkeresést, felnőtt, felelősségteli életet választunk, hiszünk abban, hogy sorsunk, életünk minősége rajtunk is múlik. A munka egy híd, ami közelebb visz nem csak a pénzen megvásárolható céljainkhoz (nyaralás, kocsi, ház, stb.), hanem közelebb visz önmagunk jobbik részének eléréséhez is. Munka közben ugyanis számtalan olyan képességünket fejlesztjük, amit nem csak a munkahelyen kamatoztatunk: türelmesebbek lehetünk, megtanulunk alkalmazkodni, koncentrálni, beosztani az időnket, kapcsolatokat kötünk, barátokat találhatunk, segíthetünk, sikereket érhetünk el, ami által nőhet az önbecsülésünk, jobban érezzük magunkat és hozzáteszünk a világhoz. Az ember alkotó lény, a lelki egészség számára alapvető fontosságú, hogy értelmes munkát végezzünk.

Hogyan kerülhető el a kiégés?

Tíz önismereti technika, hogy újra szeress dolgozni.

  • 1. Tűzz ki elérendő és elérhető célokat!

    Ne sokat, csak egyet vagy kettőt. A legtöbb újévi fogadalom azért nem működik, mert túl sok mindent akarunk egyszerre, és ennek feszültsége miatt egyszer csak az egészet feladjuk. Ha a munkahelyeden nincsenek belső célok, csak napi taposómalom, írj magadnak saját karriertervet. Ebbe beletartozhat nem csak a munkával, de a munkatársakkal való kapcsolatépítés is.

  • 2. Tisztázd a feltételeket, hogy mit várnak el tőled!

    Sok stresszt okoz a vélt elvárások miatti szorongás. Gondold át a saját kritériumaidat is, te hogyan tudsz jó munkát végezni és tekintsd át, megvannak-e az objektív és szubjektív feltételek.

  • 3. Kérj visszajelzést, vagy adj magadnak, hogy követni tudd, hol tartasz!

    Havonta vagy félévente vizsgáld meg, hogyan haladtál a céljaid elérésben, mikben fejlődtél és milyen előrelépések várnak még rád.

  • 4. Teremtsd meg a munkába való belefeledkezés lehetőségét!

    Nem tudsz elmélyülten koncentrálni, ha bármikor megszakít egy e-mail, egy chatüzenet érkezése, ha pihenésképpen amikor eszedbe jut, felugorhatsz a facebookra. Hidd el, bár úgy tűnik, mintha segítene megpihenni és pár percre kikapcsolódni, valójában visszavet a munkában, sőt, így kevesebb flow-ban lehet részed, így a munkád kevésbé lesz élvezetes. Időzítsd a lazító szörfölést, közösségi oldalböngészést előre kijelölt pihenőidőre, és addig állj ellen a kísértésnek!

  • 5. A feladatnak és a képességeidnek azonos szintűnek kell lennie, se a túl könnyű, se a túl nehéz feladat nem hoz flow-t

    Ha úgy érzed, túl nehéz a feladat, fejleszd a képességeidet, hogy jobban boldogulj. Ha túl könnyű, vállalj olyan plusz feladatokat, amik jobban megfelelnek a képességeidnek! Furcsán hangozhat ez, de gondolj arra, hogy gyermekként a tanáraid és a szüleid tették ezt meg helyetted, figyelve, hogy mire van szükséged, hogy fejlődhess, figyelve, hogy miben vagy tehetséges. Felnőttként át kell venned a saját életed menedzselését. Ha nehéznek érzed, kérheted egy barátod vagy egy pszichológus segítségét. Megéri, hisz a napod nagy részét a munkahelyeden töltöd, nem mindegy, hogy hogyan.

  • 6. Napelőrenézés gyakorlat

    Amikor reggel felkelsz, gondold át, ma mi mindent kell tenned, de azt is, hogy mi minden jó dolog történhet veled. Ha előre átgondolod a napi eseményeket, tudatosabban, az idődet jobban kihasználva tudsz majd belefeledkezni, anélkül, hogy elúsznál és kifelejtenél fontos dolgokat. Ha megtervezed a napi jutalmakat is, előre doppingolhatod magad.

  • 7. Gondold át a viszonyulásodat!

    Az egyik legfőbb tényező a szubjektív hozzáállás. Milyen szülői programokat kaptál gyerekkorodban? “Addig örülj, amíg gyerek vagy és játszhatsz. A munka gyümölcséért meg kell szenvedni.” Vagy talán: “Ki korán kel, aranyat lel. A jó munka dicséri mesterét.” Milyen a hozzáállásod a munkához? Mit szeretsz benne, mit nem? Melyek a saját érzéseid, és melyek pusztán “beléd beszélt” programok?

  • 8. Javíts a munkakörülményeiden!

    Tedd optimálisabbá az objektív feltételeket! Használd a környezetpszichológiai elveket, motiváld magad színekkel, képekkel, vizsgáld meg, mennyi a fény, az élő növény, mekkora a helyed a kényelmes munkára, stb. Ha zavar egy hangos kollégád, ha úgy érzed, káosz van, nem tudsz úrrá lenni a papírtengeren, ha túl sötét, szűkös a tér, gondold át, mi az, amivel kapcsolatban nem a belső viszonyulásodon kell változtatnod, mert tehetsz lépéseket a külső körülmények javítása felé is! Amit meg tudsz változtatni, változtasd meg!

  • 9. Ne szenvedj!

    Gondold át, mi az, ami legjobban zavar a munkádban, és mi állhat ezek hátterében! Ha túl sok a munkád, azt sem tudod, hova kapj, próbálkozz meg az időbeosztás megváltoztatásával, tanulj időmenedzsmentet. Priorizáld a feladataidat fontos-sürgős, fontos-nem sürgős, nem fontos-sürgős, nem fontos-nem sürgős kategóriákba, így könnyebben átláthatod, mi mindent kell tenned. Képezhetsz más kategóriákat is, a lényeg, hogy ne kelljen mindent fejben tartanod, mert akkor annak a feszültsége, hogy valamit elfelejtesz, megakadályoz abban, hogy a lényegre koncentrálj.

    Ha a főnököd vagy a kollégáid miatt éled meg nehezen a mindennapjaidat, ne legyints, mondván, hogy nem érnek annyit vagy úgysem változnak ezek az emberek, hiszen a napod nagy részét velük töltöd. Ha eddig nem boldogultál, tanulj hatékony kommunikációs technikákat, vegyél részt egy asszertivitás tréningen ahelyett, hogy mindennap feszülsz miattuk. Ha a munkahelyeden javul a hangulatod, a szabadidődet is jobban ki tudod használni.

  • 10. Csökkentsd a stresszt módszeresen!

    Manapság már nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyen a tarsolyunkban néhány stresszoldó technika, amivel bármikor tudunk önmagunkon segíteni. Nem kell addig tologatnunk a problémáink megoldását, míg fizikai betegség formájában jelentkezik a vele járó stressz. Ha megtanulunk relaxálni, stresszoldó légzőgyakorlatokat végezni, problémát átkeretezni, érzelmi copingot alkalmazni, nem csak a lelki és testi közérzetünk javul, hanem a problémamegoldó képességünk is. Tedd napi szokásoddá a stresszoldást! Azért alakítunk ki szokásokat, hogy az agyunknak ne kelljen folyton megterveznie az egyes ismétlődő folyamatokat, gondolkodás nélkül automatikus cselekvési folyamatként végezhessünk el dolgokat, így takarékoskodhasson az energiáival. Ennek az energiamegtakarítási ösztönnek hála nem kell mindennap erővel rávennünk magunkat, hogy fogat mossunk, hisz ez teljesen természetes; hátránya viszont, hogy bizonyos rossz szokásoknál elvesztjük az irányítást önmagunk felett, és automatikusan rágyújtunk vagy kivesszük a süteményt a hűtőből. Járj utána, milyen technikák léteznek és egy számodra szimpatikus pszichológiai módszert, mint a fogmosást, iktasd be a mindennapi rutinodba. Ez lehet autogén tréning, progresszív relaxáció, napi meditáció, sport, vagy mindfulness gyakorlat. Érezni fogod a különbséget, mennyivel toleránsabb, pihentebb és felszabadultabb leszel így!

  • 11. Jutalmazd magad a kitűzött és elért célokért!

    A munka jutalma: a pozitív visszajelzés, az önmagunkról való megfeledkezés révén az idő eltűnése, a cél elérésével a büszkeségérzés és természetesen a fizetés is. Ha nem kapsz elegendő elismerést, de nem tudsz munkahelyet váltani, magadnak kell megadnod! Rendszeres időközönként rögzítsd az elért eredményeidet, készíts magadnak kimutatást a jól elvégzett feladataidról havonta vagy félévente, és jutalmazd meg magad elismerő szavakkal, ajándékkal, valami kellemes időtöltéssel, vagy bármivel, amivel ki tudod fejezni magad felé a szereteted.  Egy nap se teljen el úgy, hogy nem gondolod át, mi mindent tettél meg ma! Legjobb hazafelé menet átgondolnod, ezzel kihasználhatod az utazás perceit a szabadidőre való áthangolódásra, arról nem beszélve, hogy a nap végiggondolásával elengedheted a nap stresszeinek nagy részét is.

  • 12. Számold fel az unalmat!

    Szükséges, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a munkánkat.  Tudatosítsuk a pozitív célt, amiért dolgozunk, kérjünk visszajelzéseket, és keressünk új lehetőségeket! Nem biztos, hogy új projekteket kell elvállalnunk, lehet, hogy elég, ha a szokásos rutint megváltoztatjuk, vagy a közösségért vállalunk valamilyen feladatot, például valamilyen programszervezést. Figyeljük meg, miket hiányolunk mi magunk, és mások, és mire lenne szükségünk, szükségük. Sokkal többet javíthatunk a munkahelyi légkörön, mint gondolnánk! „A figyelem a legfontosabb eszközünk az élmények minőségének javításában” (Csíkszentmihályi Mihály, 1997).

  • 13. Elégítsd ki az alapvető szükségleteidet!

    Ha nem vagy pihent és nem viszel be energiát a szervezetedbe, hiába minden törekvésed, az akaraterőd nincs miből táplálkozzon, és elfogy az erőd mielőtt megengedhetnéd magadnak, hogy este, otthon hátradőlj. Pihenj hatékonyan! Az egészséges munka-magánélet aránynak feltétele, hogy a szabadidőd igazi rekreáció legyen. Nyaralás előtt és után érdemes egy-egy szabadnapot kivenni, hogy át tudj állni mentálisan, felkészíthesd magad lelkileg is a nyaralásra és kellően meg tudd tervezni a vakációt. A passzív pihenés a legritkább esetben tölt fel szemben a komplex tevékenységeket tartalmazó, megtervezett, aktív pihenéssel. Egy amerikai szociológus, Robert Park szerint: „A szabadidő haszontalan eltöltése a legnagyobb pazarlás.”

    Ha nincs időd elegendő alvásra vagy úgy érzed, hiába alszol sokat, nem elég pihentetően, tanuld meg az autogén tréninget, melynek napi 5-10 perces gyakorlásával napi 2-3 órányi alvást pótolhatsz. A kielégítő alvás nem csak lelkileg, fizikailag is elengedhetetlen az egészséges megőrzéséhez. Nem kell azt érezned, hogy mindennapid küzdelem, hogy az árral szemben úszol. Ne várd meg, míg kifáradsz, minél korábbi stádiumnál veszed észre, hogy a dolgok nem működnek optimálisan, annál hamarabb és annál könnyebben változtathatod meg az életed.

     

    A munkahely, ahol az életünk nagy részét töltjük, lehet kellemes hely, ahol szívesen vagyunk, ahol úgy érezzük, napról napra fejlődünk, ahol szeretnek és elfogadnak minket, ahol élvezzük azt, amit csinálunk. Ahogyan egy párkapcsolatban idő kell, míg egymáshoz csiszolódnak a felek, munkahelyből sem létezik „A tökéletes választás”. Idő és befektetett munka kell ahhoz, hogy harmonikussá váljon a kapcsolatunk. Kezd el alkalmazni a cikkben olvasott gyakorlatokat, és érezni fogod a változásokat!

  • 13. + 1. Keresd a flow-t tudatosan!

    A flow, az áramlatélmény élmény nyolc feltétele, hogy:

    1. törekedjünk rá, hogy olyan feladatokat vállaljunk, amire képesek vagyunk, ha nem vagyunk, kérjünk segítséget vagy képezzük tovább magunkat
    2. összpontosítsunk a feladatra, iktassunk ki minden zavaró tényezőt
    3. a feladat célja és értelme legyen világos, ha nem az, kérdezzünk
    4. kérjünk visszajelzéseket, dicsérjük, jutalmazzuk meg magunkat
    5. erőlködés nélkül dolgozzunk: aludjunk éjjel eleget és napközben iktassunk be pár perces pihenőidőket
    6. tudatosítsuk, hogy kontrolláljuk saját cselekedeteinket
    7. ha sikerül elmélyülnünk a feladatban és megfeledkezünk önmagunkról, és
    8. az időről, ahelyett, hogy rendszeresen az órát nézegetnénk, mikor mehetünk már haza, az órák perceknek fognak csak tűnni.

     

    Geszvein Erika
    tanácsadó szakpszichológus
    relaxáció terapeuta

    geszveinerika.hu
    pszichologin.blog.hu
    facebook.com/geszveinerika.hu

    pszichologustkeresek.hu
    psymagazin.blog.hu
    facebook.com/psymagazin
    instagram.com/psymagazin

A szerzőről

Megosztás:
Kapcsolódó fórum-témakörök: Kiégés, burnout Munka- és szervezetpszichológia

Kapcsolódó írások

Ennek a témakörnek tartalma 0 hozzászólás, 1 résztvevő. Utolsó frissítés:  Kemenczky Zoltán 7 hónapja, 1 hét telt el.

  • Szerző
    Bejegyzés
  • #1949

    Életünk egyharmadát a munkahelyünkön töltjük, nem mindegy, hogyan érezzük magunkat. Hogyan szerethető meg a munka? Mit tehetünk munkaundor ellen? Miből tudhatjuk, hogy nem munkaundorunk van, hanem egy valódi érzelmi, mentális és fizikai betegség, a kiégés (a burnout) felé közelítünk?

    [Nézze meg a teljes bejegyzést itt: Munkaundor vagy kiégés?]

Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.